1. Alapelvek
    1. A európai erdőkben a jégkorszak után, az erdei fajok migrációjának eredményeként kialakult vegetáció mintázat létrehozta a jelenlegi erdőöveket. Ez egy olyan értékes természeti vagyon, amelyet fenn kell tartanunk, mivel ez a legfontosabb alapja valamennyi erdőművelési eljárásnak.
    2. Az exóták bizonyos körülmények között az őshonos vegetáció típusok kiegészítéseként alkalmazhatók, növelve az erdészet gazdasági hozamát.
    3. Minden faj, amely előzőleg nem vett részt az adott természetes növénytársulás kialakításában és amelyeket távoli területekről hoztunk be, exótának tekintendő.
    4. Az exóta fafajok betelepítése csakis kritikai minőségi és mennyiségi vizsgálatok elvégzése után engedhető meg.
  2. Az exóták alkalmazásának alapvető feltételei
    1. Érintetlen természetes erdőkben:
      Azokon a természetes erdőkkel borított, vagy természetes fafaj összetétellel rendelkező erdőterületeken, amelyeken a fatermesztés adottságai jók, nem indokolt az exóták betelepítése.
    2. Nem megfelelő, szegényes erdővagyonnal rendelkező területek esetében:
      Európa bizonyos erdőrégióban, ahol a jégkorszak után fafajvándorlás még nem történhetett meg, és az őshonos fafajok száma a klíma- és talajviszonyokhoz mérten alacsony, továbbá ahol az őshonos fajokból származó hozam nem kielégítő, az exóták értékes kiegészítést jelenthetnek.
    3. Rontott erdőkben:
      Azokon a területeken ahol a történelem hatásai a populációk genetikai rátermettségét csökkentették, ahol az emberi tevékenység károsította a talajokat, illetve ahol az őshonos fajok visszatelepítése az adott körülmények miatt nem kivitelezhető és a természetes szukcesszió nem ment végbe, az exóták telepítése hozzájárulhat a rontott erdők feljavításához.
    4. Erdőtakarótól megfosztott területeken:
      Azokon a területeken, ahol a korábbi állományok teljesen elpusztultak, ahol az erdőklíma már nem létezik, ahol az őshonos fafajok az adott körülmények között jelenleg nem telepíthetők vissza, és a természetes szukcesszió nem mehet végbe, az exóta fajok pionírként játszhatnak fontos szerepet.
  3. Problémák
    1. Niche invázió:
      Bizonyos exóta fajok olyan ökológiai niche-ekbe települhetnek be, amelyeket az őshonos fafajok jelenleg csak gyengén használnak ki, ezáltal elnyomják az őshonos fafajokat.
    2. A termőhely leromlása:
      Bizonyos exóta fafajok csökkentik egyes a talajok termőképességét lassan lebomló avarjuk, talajsavanyító hatásuk vagy sekély gyökérrendszerük következtében.
    3. Betegségek behurcolása:
      Bizonyos exóta fafajok betelepítése az őshonos vegetációba, olyan különféle kórokozók, károsítók behurcolásának kockázatával járhat, amelyek károsíthatják az őshonos növényeket.
    4. A betelepített faállomány betegségei:
      Bizonyos exóta fajokat az őshonos vegetációban jelenlévő kórokozók és más kockázati tényezők veszélyeztetnek.
    5. Az elégtelen ökológiai kapcsolatrendszerek:
      Bizonyos exóta fafajok esetleg nem illeszkednek megfelelően a meglévő őshonos ökoszisztémába, hátráltatják a természetes vegetáció kialakulását és fejlődését, és távol tartják az őshonos állatokat.
    6. A természetes felújulás hiánya:
      Bizonyos exóta fafajok nem vagy nem megfelelően képesek a spontán felújulásra ezért csak ültetéssel tarthatók fenn állományaik.
  4. A betelepítés feltételei
    1. Minden erdőterületen minden egyes őshonos társulásnak olyan arányban kell jelen lenni, amely biztosítja összes ökológiai funkciójánakbetöltését. Ez azt jelenti, hogy az őshonos társulások ilyen arányát csökkentő mértékű exóta telepítés nem engedhető meg.
    2. A betelepített faj nem lehet olyan agresszív kompetitív viselkedésében, és természetes felújulásában, hogy elnyomja vagy kiszorítsa az őshonos fajokat.
    3. A betelepített fajnak alkalmazkodnia kell a helyi klímához és a talajhoz. Nem gyengítheti le a talajt, avarja könnyen lebomló legyen.
    4. A betelepített faj nem terjeszthet kórokozókat, betegségeket, és nem járulhat hozzá az ökoszisztéma stabilitásának csökkenéséhez.
    5. A betelepített fajra irányuló biotikus és abiotikus károsítás veszélye nem haladhatja meg a szokásos kockázat mértékét.
    6. A betelepített fajnak mérsékelt módon kell beilleszkedni az őshonos vegetációba, és képesnek kell lennie a beolvadásra, az őshonos flóra és fauna kiszorítása lerontása, elszegényítése nélkül.
    7. A betelepített faj képes legyen felújulni természetes úton, az őshonos fajokkal együtt.

Ha a TERMÉSZETET, mint vezetőt követjük, sohasem fogunk tévedni.

- C.G. Jung